Az eddigi feltárások során értékes leleteket találtunk a Hauszmann-kori épületből. Az úgynevezett szondázó falkutatási és alapfeltárási munkálatok során előkerült leletek arra adhatnak választ, hogy milyen színű, anyaghasználatú és textúrájú volt a századforduló idején bővített épületegyüttes.
A Nemzeti Hauszmann Program egyik legfőbb célja a Budavári Palota teljes rekonstrukciója, hogy a látogatók ismét a századfordulós fényében csodálhassák meg az épületegyüttest. Az eredetivel megegyező rekonstrukcióhoz elengedhetetlen, hogy megismerjük a háború utáni átépítések során nem érintett századfordulós részleteket, ezért szondázó falkutatási munkálatokat folytatunk több helyszínen. A feltárások hozzásegítenek bennünket ahhoz is, hogy megtudjuk, milyen színű, anyaghasználatú volt a századforduló idején Hauszmann Alajos vezetésével bővített épületegyüttes. A falkutatás mellett alapfeltárásokat is végzünk, ahol szakembereink az eredeti épület kontúrját, alapozási síkját keresik.
A második világháborút követően a Budavári Palota törmelékeit aprólékosan eltüntették, a még felhasználható építőanyagot kiválogatták, majd a felesleges maradványokat a Vérmezőre szállították, ahol 50 cm vastagságban termőfölddel fedték el. Figyelembe véve a romeltakarítás alapossággát, különösen nagy jelentőséggel bírnak az elmúlt hetekben napvilágra hozott leletek.
Szakembereink megtalálták az északi összekötő szárny (mai „B” épület) nyugati homlokzatának visszabontott alapfal maradványait a Hunyadi udvar mai burkolata alatt. Az épület külső vakolatának eredeti színéről a közelmúltig nem voltak mérvadó információink, azonban a munkálatok során erre is választ kaptunk, mivel számos eredeti vakolatdarab került elő.
A Hauszmann-kori palota tetőzetét egykor kékes vörös színű, természetes angol palával fedték. Ezt a palát a manzárdkupolákon további, zöldes színű elemekkel egészítették ki és mintázatot formáltak belőlük. E hasáb formájú, egyik oldalukon lekerekített, szegekkel rögzített palák darabjaira is rátaláltunk, méghozzá mindkét színben.
A mai „B” épület egykori földszintjének keleti traktusában egykor konyhai, cukrászati és egyéb kiszolgáló funkciók kaptak helyet. Megtaláltuk ezeknek a tereknek a zöld betétes és mintázott, fehér márványmozaik lapokkal díszített padlóburkolatait, amelyeket Walla József cége gyártott. Ugyanezen helyiségek falburkolatai közül – amelyeket a híres pécsi Zsolnay gyár szállított – kiemelkedően szép, színes mintázatú, mázas laptöredékek is előkerültek. Ugyancsak a Zsolnay-gyár készítette a palota lakosztályait fűtő cserépkályhákat. Munkatársaink zöld, fehér, barna és bézs színekben és változatos formákkal találtak rájuk, melyek tiszta darabjaiból arra lehet következtetni, hogy fennállásuk alatt egyszer sem fűtötték be őket.
Hauszmann Alajos a palota első emeletén reprezentatív teremsort alakított ki, amelyeket a Szent György térről nyíló főkapun, majd a ruhatár-előcsarnokon áthaladva lehetett megközelíteni. A díszes termek falai gipszből készült stukkómárvány borítást kaptak. A régészeti módszerekkel mentett leletek kétségkívül leglátványosabb és legértékesebb két darabja, azok a műmárvány-töredékek, amelyek valószínűleg a ruhatár-előcsarnokhoz, valamint a büfégalériához köthetőek. Ezen leleteknél is az egyik legfontosabb információ a szín volt: mindkettő szürkés-barnás-sárgás színű, amely mellett világosszürke mezőtöredék fut.
A fal- és alapfeltárási munkálatok itt nem állnak meg, folytatjuk a Budavári Palota legészakibb épületszárnyán a kutatást, ezért teljesen felállványoztuk az „A” épületet, hogy minél teljesebb képet alkothassunk az eredeti állapotokról.
