Különleges kutat és értékes kincseket találtunk a Dísz téren


2020. július

A 16-17. századból származó kultúrtörténeti tárgyakat, török pipát és tárolóedényt, kínai porceláncsészét és egy különleges kutat is találtak régészeink a Dísz tér sarkán lévő területen. A sok évtizede városképi sebként tátongó telken építjük újjá az egykori Vöröskereszt Székház épületét.

Folyik a feltárás a Dísz tér 2. szám alatt
Folyik a feltárás a Dísz tér 2. szám alatt

A középkori Buda telkeihez általában egy kút vagy ciszterna is tartozott, amely az itt élők vízellátását biztosította. A Várhegy geológiája és a könnyen faragható mészkő-márga alapkőzet különösen alkalmas volt a friss vizet adó kutak kialakítására. A későbbiekben a vízellátást már nem kutakkal oldották meg, ezért, amikor feleslegessé váltak, gyakran használták őket emésztőként vagy szeméttároló gödörként. A betemetett kutakba kincset érő, ma már kultúrtörténeti jelentőséggel bíró tárgyak is bekerülhettek.

Munkatársaink egy ilyen, feltöltött kút maradványait találták meg a próbafeltárások során a Dísz tér 2. szám alatt. Mivel a feltárások jelenleg a török kori felső rétegekben zajlanak, ezért a kút pontos korára és a betemetés idejére még nem derült fény.

Szintén előkerült számos értékes tárgyi lelet, melyek a török hódoltság korából származnak. Az egyik legérdekesebb ezek közül egy fehér anyagú, bepecsételt díszítésű, török típusú cseréppipa. A dohányzás kultúráját a törökök hozták be a meghódított területekre a 16. század végén.
A kútból előkerült egy igen jó minőségű kínai porceláncsésze is, amely az egykori Oszmán Birodalom kiterjedt kereskedelmi kapcsolatairól árulkodik. A csésze, amely valószínűleg kávé vagy tea fogyasztására szolgált, külső oldalán növényeket és kakasokat, belső felén pedig jellegzetes „hegy-víz kép” szimbólumot ábrázol. Hazánkban szintén török hatásra a 16-17. században jelent meg a kávézás, főként a katonák körében, majd hamar népszerű szokás lett a társadalom minden rétegében.
Régészeink megtalálták egy kétfülű, jellegzetes „török” tárolóedény darabjait is. Ez az edénytípus a török korban jelent meg hazánkban, a forma eredete pedig valószínűleg az antik amfórákra vezethető vissza.

A terület régészeti feltárásával nemsokára végzünk. Fontosnak tartjuk, hogy a munkálatok során megtalált leleteket és épületmaradványokat megóvjuk, és lehetőség szerint bemutassuk a nagyközönségnek.

 

Ajánló