A várhegyi srácok


2021. október

1956 emblematikus helyszínei közt a budai Vár védőinek története kevésbé ismert epizód. Budán ugyan nem bontakozott ki a pestihez hasonló mértékű ellenállás, de a hősies harcok itt is fellángoltak Farkas Sebestyén Lőrinc történész kutatásai szerint.

A forradalom napjait követően a műegyetemisták nemzetőrsége, illetve a Széna tériek egy kisebb csoportja tevékenykedett a Várban. Október 25-én nyitották meg a Sziklakórházat, ahol nemcsak a forradalmárokat látták el, hanem a sebesült civileket és szovjet katonákat is.

A november 4-én meginduló szovjet csapatok Székesfehérvár irányából is támadtak, Buda hadműveleti területté vált, több találat is érte a Várat. A forradalmárok központja a Dísz tér 3. szám alatti Várgondnokságban, az egykori Batthyány-palotában volt. Hárman irányították az ellenállást: Végvári Vazul, világháborús katona, majd ferences szerzetes, a grófi származású Batthyány Bálint, aki ugyancsak megjárta a háborút, és Magyari Ferenc.

Lőfegyverek és kézigránátok használatát tanulta meg a 240 fős, honvédekből, egyetemistákból és munkásokból verbuválódott várvédő sereg. Barikádokat emeltek, a Bécsi kapu előtti területet, az Ostrom utcát fellocsolták olajjal, ezzel nehezítve a szovjet páncélosok mozgását. Két páncéltörő ágyúval is rendelkeztek, melyeket a déli bástyákra állították a Gellért-heggyel szemben, kisebb-nagyobb csoportok pedig a Prímás bástyán, a Halászbástyán, a Várszínház körletében, az Országos Levéltár környékén és a Bécsi kapunál foglalták el a helyüket. A Széna tériek „alulról” lőtték az Ostrom utca felől a Várba tartó szovjeteket. Erősítés érkezett az I. kerületi kiegészítő parancsnokságról is.  A Várgondnokság épületében 30 fegyveres forradalmár tüzelt a Hunyadi János utca és a palota irányába. A felkelők páncélosokra célozva átlőttek a pesti oldalra is, a szovjetek pedig ezt észlelve visszalőttek.

November 6-án már közelharcok folytak. A szovjetek célzott tüzérségi lövéseket adtak le, az Országos Levéltár végzetes belövést kapott a Linzi lépcső irányából. A szovjet túlerő egyre nyomasztóbbá vált, a szabadságharcosok november 7-én adták fel a harcot, Végvári Vazul kiadta utolsó parancsát: „Fegyvert rejteni! Pucolás ki a Várból!”

A harcokban nyolc-kilenc forradalmár veszítette életét. A gyilkos megtorlások szerencsére elkerülték a „várhegyieket”, későbbi beszervezésükről sem tudunk. Batthyány Bálint sikertelenül próbált emigrálni, 1960-ban tartóztatták le, majd a Tutsek-tanács 9 hónapos börtönbüntetést szabott ki rá, ami arisztokrata származására és Tutsek Gusztáv 62 halálos ítéletére tekintettel szerencsésebb verdikt volt. Végvári Vazul a forradalom leverése után Ausztriába menekült, később az Egyesült Államokban lelkipásztorként, cserkészcsapat-parancsnokként és rádiós műsorvezetőként egyaránt a magyar közösségek javát szolgálta. 1997-ben tért vissza Esztergomba a ferences rendházba – ahonnan egykor, 1956 őszén megszökött, hogy Budapesten a forradalom ügyét szolgálja.

Ajánló